és következzen a megérdemelt vidámabb hangvételű téma!
bár jelenleg az egyetlen, amiről pozitívan tudok nyilatkozni, ez pedig: a leárazások.
áldanám azt az embert, aki kitalálta, hogy ne szivassuk tovább az embereket a kurvadrága ruhákkal mint ahogyan egész évben tesszük, hanem szánjuk már meg egy kicsit őket évente kétszer (augusztusi sale, dich auch). az átlagember örül - mit örül, magán kívül van az örömtől, hogy végre kicsit elengedheti magát, és úgy érezheti mintha vett is volna valamit; vagy csak én vagyok úgy vele, hogy 4-5 darab alatt nem érzem igazi shoppingnak a dolgot?
nálam a gond ott kezdődik, hogy olyan jól belejövök a leárazásokkor, hogy ez egész évben kitart, ha van akció, ha nincs. elvégre ezért fotózok olyan elvetemülten, hogy még aznap elbaszhassam egy új pulcsira, nemde?
lényeg, hogy ez a mostani leárazás rendesen megdobta a kedvemet is, így elhatároztam magam a lelki gondjaim megoldására is. csak 8 pulcsi kellett hozzá, a hülyének is megéri.
és olyan jól mutatnak a szekrényemben! megint vettem 15 vállfát az egy héttel ezelőtti 20 után, mert az új szekrényekhez egyforma fa akasztó passzol, és a folyton növekvő készletemet fel kell valamire akasztani. egy szóval tudnám jellemezni: kurvajó. naponta átlag háromnegyed órát töltök a szekrényem pakolgatásával, I believe that I haven't got mindfuck. színek szerint berakva a pulcsik, felsők, és mindig késztetésem van hogy vegyek még egyet, hogy kijöjjön a tökéletes színskála. azt hiszem szerelmes vagyok a szekrényembe, a ruhák már csak a hab a tortán. (szerelmi élet megoldása: done.)
whatevs, kifosztottam a h&m-et, ráakadtam egy új csizmára, ami ilyenkor, tél végén (thanks god, let it go summer) már durva a lábamat ismerve; és még strandtáskát is sikerült vennem, ki gondolta volna. nyilván értelmes dolog január 15-én strandtáskát venni, de ha egyszer olcsó, akkor kész elvetemültség otthagyni. már csak azokat a miniruhákat kéne megnézni, amik vörimarin voltak, 1-2 egész elfogadhatóan nézett ki. felpróbálni már nem mertem őket, féltem hogy sírógorcsöt kapok a látványtól, amit majd egy epilepsziás roham kísér. ebből az okból kifolyólag kénytelen leszek azokat teljes áron, körülbelül 1500 magyar forinttal drágábban megvenni, mikor már emberi alakom lesz, reményeim szerint még nyár előtt.
megyek is zsírirtásra, itt az ideje hogy gondoljak a rám váró bikinikre az üzletben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése