hey everyone.
so today I'm going to tell you how did I come here.
mindig is azt gondoltam, hogy nekem nem kell blog. sosem voltam egy kitárulkozós fajta; az érzelmeimet általában annyira titkolom, amennyire csak lehetséges. sokáig gépen írtam bejegyzéseket, majd elmentettem őket, és sosem olvastam vissza. aztán mikor a gépemet ellopták (vesszen az az ork), rájöttem , hogy ugyanolyan sebezhetővé váltam, mintha egy blogra írtam volna őket. egy idegen olvashatja azt, amit én magamnak, csak is magamnak írtam le... de továbbra is halogattam, tonnaszámra vettem a lehető legdrágább noteszeket, hogy majd abba elkezdek gyönyörűen naplót vezetni. aztán mindig megállapítottam, hogy nem írok túl szépen, hogy fogok majd erre visszagondolni később?! talán el sem fogom tudni olvasni. túl görbe, túl egyenetlen, túl zavaros.
úgyhogy most itt vagyok, kíváncsivá tett ez az egész. másrészről meg kinek van kedve a környezetvédelemről tanulni angolul.. bár azért jelentős előnyhöz jutok, ha tudom hogy mondják más nyelven azt, hogy "a fogságban élő veszélyeztetett fajok szaporítása". minden bizonnyal ha egyszer eljutok a tengerentúlra, valahogy beleszövöm a mondandómba a kenyérvásárláskor. tudják már, hogy nem szarral gurigázom, hiába vagyok turista. jelenleg viszont még elvagyok nélküle; majd éjfél és hajnali 3között valamikor rádöbbenek majd, hogy mégis csak tanulni kellene valamit, és mint mindig, tökéletesen kipihenve kelek fél 7-kor.
so most majd kiderül mi lesz ebből, vagyok-e annyira mai lény, hogy ezt kezelni tudjam; talán a sikerélmény - márpedig az lesz! - a senyvedő önbizalmam is megdobja kicsit. de tévedni emberi dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése