fejben már körülbelül nyolcmilliószor megírtam a következő topicot, aztán mindig úgy éreztem nem elég jó.
"túl érzelgős", "nem elég jó gondolatok egy bloghoz" (mégis honnan is tudhatnám mi jó egy blogban..? még csak 3 napja vagyok büszke tulajdonos. csirkeagy.), "mégis ki az isten olvasná el ezt?". ezek váltakoztak bennem durván úgy 2 mp-es időközönként, amikor ez eszembe jutott. most viszont eljutottam odáig, hogy nem érdekel semmi; leírom ami foglalkoztat.
hogy azért néha nyomoréknak érzem magam. nem, a néha nem is jó szó... az életem - lássuk csak - 99 százalékában. tizedes törteket nem fogok írni, szarni bele. az az 1% már mégiscsak kivétel lehet a világfájdalom alól.
szóval nyilván nem egy trágyadomb az életem, vannak jó dolgok is, amiket talán majd egy pozitívabb alkalommal megemlítek. most viszont az a tény foglalkoztat, hogy mégis mit csinálok rosszul. miért lehetséges, hogy lassan 2 éve egyedül vagyok. ami így annyira nem is megbotránkoztató, csak azután lesz az, mikor azt mondom éés kéremszépen 17 éves vagyok. vagy talán inkább a fura megfelelőbb szó rá. valamint ha őszinte akarok lenni, abban a 2 évben volt egy másfél hónapos kapcsolatnak nevezett maszlag is; ami tökéletes volt arra hogy rájöjjek ki nem akarok lenni. meg arra is rájöttem, hogy milyen vagyok: reménytelen. elvből taszítom el magamtól azokat az embereket akik szeretnek, és olyanoknak akarok megfelelni, akiket soha nem is érdekeltem; csak egy pillanatnyi szemfényvesztés volt az egész.
hiába növeli az önbizalmam több ember, ha azok nem azok, akiktől én várnám. így állandó önbizalom- és szeretethiánnyal küzdök, fuck you all!
mintha már megint a többi ember hibája lenne. jellemző.
tehát challenge accepted: 2012-ben a boldogságé a főszerep. és megfogadtam, hogy nem keresem az emberekben a hibát. illetve a helyes megfogalmazás, hogy nem veszek észre mindenkin 2 másodperc alatt körülbelül 30 darab negatívumot. nehéz lesz... de azt hiszem máskülönben esélyem sincs a minimális boldogságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése